Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Transindex
Anul şi data apariţiei: 24.10.2011
Tematica: Recensământul Populaţiei şi al Locuinţelor 2011
Categoria articolului: interviuri
Titlul articolului: KI TUDJA, MER-E. Mennyi vizet kavar az új párt? – politikai elemzőket kérdeztünk
Acces online: https://itthon.transindex.ro/?cikk=15691


Miért nem vállal Tőkés funkciót az EMNP-ben, és milyen esélyei lehetnek az új pártnak? Bakk Miklós, László Róbert, Székely István, Zsigmond Csilla, Illyés Gergely és Székely István Gergő válaszol.

A jövő évi parlamenti és helyhatósági választások különösen érdekesnek ígérkeznek a tekintetben, hogy EMNP bejegyzésével immár három magyar politikai szervezet tűzte ki célul a romániai magyarság érdekeinek képviseletét. Együtt, külön utakon, vagy együtt is, meg nem is? Milyen elképzelésekkel vág neki a megmérettetéseknek az RMDSZ, az EMNP és az MPP?

A romániai magyar pártok választási stratégiáira, Tőkés László és az EMNP viszonyára vonatkozó kérdéseinkre politikai elemzők válaszoltak.

Mit gondol, az újonnan megalakult Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) miért nem vállal semmilyen tisztséget Tőkés László, az új erdélyi magyar alakulat létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke?

Bakk Miklós, a BBTE adjunktusa

E döntés mögött, véleményem szerint, több megfontolás is állhat. Egyrészt tehermentesíti Tőkés Lászlót az EP-ben végzett munkája javára. Másrészt rugalmasabbá is teszi az EMNP politikáját, hiszen ezáltal Tőkés László kettős pozícióból nyilatkozhat: megnyilvánulhat az EMNP szellemi vezetőjeként, de ugyanakkor – egyes taktikai lépések kontextusában – távol is tartja bizonyos lépések konzekvenciáitól.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként Tőkés László egyértelműen az EMNP támogatójaként és emblematikus figurájaként exponálja magát, de ezt valószínűleg azért nem kívánja formalizálni, mert az összes romániai magyar szerveződés lehetséges választóját meg kívánja szólítani. Az egymással szemben álló szerveződések fölött álló, integráns személyiségként igyekszik megjelenni; ki fog derülni, hogy ez sikerre vezet-e.

Székely István, a Magyar Kisebbség főszerkesztője

Véleményem szerint Tőkés László az EMNP megalakulása után sem változtatott politikusi önképén: ő egy pártpolitika felett álló személyiség, akinek küldetése az általa képviselt erdélyi magyar nemzeti érdek felé terelni a civakodó, időnként önérdeket képviselő pártokat, politikai csoportosulásokat. Közjogi hasonlattal élve az erdélyi magyarok államelnöke kíván lenni, akihez nem ér el a mindennapi pártpolitika zaja. 1989-es szerepe erre predesztinálja, közéleti állásfoglalásainak egy része azonban ennek ellenében hat.

Zsigmond Csilla, szociológus

Úgy gondolom, hogy Tőkés László korábbi (politikai) imázsához nem is talált volna semmilyen pártpolitikai tisztség az EMNP-ben. Ha áttekintjük Tőkés László politikai karrierjét, akkor láthatjuk, hogy konkrét pártpolitikai tisztséget nem is töltött be – az RMDSZ tiszteletbeli elnökének pozíciója is elsősorban szimbolikus tartalommal bírt. Igaz ugyan, hogy az EP-képviselői mandátum politikai szerepet is jelent – főként párlistáról bejutva –, de nem valamilyen konkrét pártpolitikai szerepet.

Tőkés László sokkal inkább a pártokon kívüli/fölüli szerepet kedveli, amely szélesebb mozgásteret, más szerepkört biztosít számára. Nyilvánvalóan, pártpolitikán kívüli pozícióból másként lehet az összefogást szorgalmazni, de kritikát megfogalmazni is, ugyanakkor az esetleges EMNP-sikerek ettől függetlenül is társulni fognak személyéhez, az esetleges kudarcokért pedig nem kell politikai felelősséget vállalnia. Az eddigi politikai imázsa, tőkéje is emellett a választás mellett szólt – megpróbálni sikeresen/hitelesen megjelenni a pártpolitikán kívüli/felüli szerepben.

Illyés Gergely, politológus

Hogy miért nem vállal tisztséget Tőkés László az EMNP-ben, arról inkább az érintett feleket kellene megkérdezni, arról azonban lehet beszélni, hogy milyen következményei lehetnek ennek. Látható, hogy mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet valamilyen szintű és formájú együttműködésben gondolkodik a jövő évi választásokon, az RMDSZ, az MPP és az EMNP is tisztában van vele, hogy – bár egyelőre nem látjuk az új választási törvény végleges formáját – a parlamenti bekerülési küszöb, sőt, a jelenlegi törvényben szereplő alternatív küszöb átlépéséhez is szükséges valamilyen szintű egyeztetés a felek között. Azáltal, hogy Tőkés László nem vállal tisztséget az EMNP-ben, kivonhatja magát a három szervezet közötti közvetlen tárgyalásokból, ami megkönnyítheti a szükséges politikai kompromisszumok kialakítását.

Székely István Gergő, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa

Alapvetőn két lehetséges magyarázatot látok. Az egyik az, hogy Tőkés továbbra is inkább egyfajta pártok fölött álló szerepben kíván mutatkozni. Ez egyrészt egybecsengene az EMNT eredeti célkitűzéseivel (az önkormányzatiság megvalósulásáig minden autonomista szervezet gyűjtőfóruma), másrészt talán EP- alelnöki tisztségével is jobban összeférne.

Az integratív szerepet azonban a 2008-as választások óta (amikor sikertelenül közvetített az RMDSZ és az MPP között) már a jobboldalon sem tudja hitelesen ellátni Tőkés. Emiatt ez a stratégia elég nehezen vehető komolyan, hiszen sem az RMDSZ, sem az MPP nem fog másként tekinteni Tőkésre, mint egy rivális párt vezetőjére, függetlenül attól, hogy betölt-e valamilyen tisztséget vagy sem.

A másik magyarázat az lenne, hogy Tőkés tisztában van azzal, hogy bár karizmatikus, komoly politikai tőkével rendelkező figura, egyben igen megosztó személyiség is, ezért volnának olyanok, akiket éppen az ő személye tartana távol az EMNP-től. Az olyan felvetésekben, melyek szerint Magyarországon szánna neki valamilyen fontos pozíciót a Fidesz, nem hiszek.

Tőkés háttérben maradásának az lehet az egyik hátránya, hogy nem lesz világos, ki is vezeti a pártot, ráadásul az ő politikai tőkéje nélkül nem lehetséges a siker, ahogyan az MPP esetében már tapasztalhattuk. Az erős vezető azonban hátrány is lehet egy párt számára. Hogy a legaktuálisabb példát idézzem: a múlt héten láthattuk, hogy a Fidesz le kellett mondja október 23-i nagygyűlését, mivel Orbánnak Brüsszelbe kellett utaznia. Orbán helyettesíthetetlen, nélküle nem garantált a kritikus tömeg, ha pedig a sajtószabadságos tüntetésen többen jelennének meg, mint a párt gyűlésén, az akár komoly arcvesztést is okozhatna. Ebből a szempontból szerencsésnek tartom, hogy az EMNP a jelek szerint nem kizárólag Tőkés karizmájára akarja alapozni a jövőjét.


Milyen esélyei vannak az EMNP-nek a jövő évi romániai parlamenti választásokon, ha nem jön létre hárompárti koalíció?

Bakk Miklós: Erre válaszolni már csak azért is nehéz, mert a koalíció - vagy tágabban: az összefogás - kérdése nagymértékben függ a választási törvénytől is. Ennek módosítása pedig még napirenden van. Az is lehet, hogy marad a jelenlegi törvény, de elképzelhető, hogy egy újabb választási szisztémára tér át Románia, amely lehet akár egy többségi rendszer, amit a nagyobbik kormánypárt szorgalmaz, de lehet egy vegyes - egyéni választókerületeket és listát kombináló - rendszer is, ami mellett viszont az szól, hogy ez egyezik inkább a nemzetközi trendekkel. Tehát ehhez a még kialakulatlan feltételrendszerhez kell alakítania a hárompárti erdélyi magyar mezőnynek a stratégiáját. Én azt az alternatívát sem tartom kizártnak, hogy amennyiben nem születik megegyezés, az EMNP - elkerülendő a vereséget - csak az önkormányzati választásokon indul, amelyek nem kötik olyan erőteljesen az "összefogáslogikához". Mindenképpen korai még e kérdésre válaszolni.

László Róbert: A győztest erősítő rendszerekben, mint amilyen a román is, eleve kevesebb babér terem a kisebb pártoknak, ezért az rendszerint szövetségkötésre ösztönzi a politikai szereplőket. A magyar többségű régiókban azonban még akkor is jó eséllyel magyar jelöltek nyerhetnek, ha a szavazatok több jelölt között is megoszlanak. Ha marad a jelenlegi választási rendszer, az valóban kedvezőtlen a megosztott magyar pártok számára, az erdélyi magyar közösség képviseletének súlya jóval gyengébb lehet a jelenleginél. Hogy melyik párt bizonyul a legerősebbnek, azt ma még nehéz lenne megtippelni.

Székely István: A kérdésre adott válasz több tényező eredője. Én azt gondolom, hogy a tétek továbbra is elsősorban az RMDSZ-ben vannak: a szövetség által meghirdetett „új kezdet” korrigálni tudja-e a létező rendellenességeket, pótolni tudja-e a hiányosságokat? További kérdés az EMNP szervezetépítési dinamikája: sikerül-e politikai alternatívát felmutatni, új, hiteles arcokat találni? Jelentős tényező a választási törvény is: nem mindegy, milyen feltételeknek kell eleget tenni a parlamentbe kerüléshez. Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb választ fogunk kapni. A mostani tudásunk szerint az EMNP céljául tűzheti az alternatív küszöb elérést, de tisztes helytállásnál többet nem érhet el.

Zsigmond Csilla: Amennyiben a jelenlegi politikai közhangulatból indulunk ki, láthatjuk, hogy az EMNP bejegyzése körüli nyilatkozatok után többnyire egy egység-párti, összefogást szorgalmazó diskurzus uralja a romániai magyar politikai nyilvánosságot. A helyhatósági választásokra helyi szintű megállapodások körvonalazódnak például Marosvásárhelyen, ilyen szempontból ígéretesek a kolozsvári politikai állásfoglalások is, tehát helyi szintű együttműködések mindenképpen várhatóak, persze tömbmagyar vidéken versenyhelyzettel is számolni kell. Ugyanakkor, ha a közelmúlt országos jelentőségű politikai témáit listázzuk, akkor is együttműködési hajlandóságot láthatunk mind a népszámlálás, mind a MOGYE-ügy kapcsán.

S bár nem tekinthetjük állandónak a jelenlegi politikai klímát, de támpontul szolgálhat a jövőre nézve. Azt gondolom, hogy a parlamenti választások tekintetében is reális esély lehet az összefogásra – hogy hárompárti, vagy kétpárti koalícióra-e inkább, talán nem kulcskérdés. Amennyiben nem sikerülne a hárompárti megállapodás, az MPP és Szász Jenő politikai súlyát már nem gondolom elég erősnek ahhoz, hogy emiatt meghiúsulhasson egy esetleges kétpárti koalíció – mint ahogyan korábban ez megtörténhetett. Ha elmarad a megállapodás/összefogás és külön indul az EMNP, akkor nem tartom valószínűnek az 5%-os parlamenti küszöb elérését és a parlamenti jelenlétet.

Illyés Gergely: Azért nagyon nehéz megbecsülni az EMNP esélyeit, mert egyelőre sem a választási rendszert nem ismerjük, sem azt nem tudjuk, hogy a helyhatósági és a parlamenti választásokat egyszerre vagy külön-külön szervezik-e meg. Azt gondolom, hogy az EMNP nem érdekelt abban, hogy a parlamenti választásokon külön induljon, inkább az önkormányzati választások esetében állíthat jelölteket az RMDSZ és/vagy az MPP ellenében. Mivel ezen jelöltek személye egyelőre nem rajzolódott ki, ezért az EMNP esélyeiről beszélni túl korai. Még akkor is, ha esetleg léteznek olyan – a nagyközönség számára egyelőre hozzáférhetetlen – felmérések, amelyek megbecsülik e párt támogatottságát. Az EMNP sikerét mindenféleképpen befolyásolni fogja, hogy az új pártnak sikerül-e megszólítania azokat a szavazókat, akik már egy jó ideje nem vesznek részt a választásokon, illetve azokat, akik még nem vettek részt egyetlen választáson sem.

Székely István Gergő: Ez sok mindenen múlik. Elsősorban a választások időzítésén és a választási rendszeren. Amennyiben a parlamenti és az önkormányzati választásokat egyszerre tartják meg, az EMNP meglehetősen kedvezőtlen helyzetbe kerül. Az új párt ugyanis abban volna érdekelt, hogy a parlamenti választás előtt önállóan is megméretkezzen a választásokon, és az ott kialakult erőviszonyok alapján folytasson tárgyalásokat az RMDSZ-szel és az MPP-vel egy esetleges közös fellépésről a parlamenti választásokon. Ha azonban a helyhatósági választásokat őszre halasztják, nem lesz alkalom a három párt támogatottságának felmérésére, ez pedig az RMDSZ helyzeti előnyét konzerválná.

Az egyszerre megrendezett választáson az RMDSZ egységretorikája hatásosabb lehet, mint egy helyhatóságin, ilyenkor ugyanis jobban lehet riogatni a képviselet elvesztésének rémképével, és kizárólag a kihívókra hárítani a felelősséget ez ügyben.

Az RMDSZ alkupozícióját azonban nem csak ez javítja, hanem az is, hogy a jelenlegi szabályozás értelmében a választási koalíciókra szigorúbb bejutási feltételek vonatkoznak, mint az önállóan induló pártokra, és borítékolható, hogy ez egy új törvény elfogadása esetén is így marad. Emiatt ha az RMDSZ hajlandó is lesz kiegyezni az EMNP-vel (és esetleg az MPP-vel), a technikai értelemben vett választási koalíció, amelyben minden fél saját nevével jelenne meg, nagyjából kizárható. Az alternatíva az marad, amit 2008-ban az MPP-nek is felajánlottak, illetve ami 2009-ben az EP-választáson létre is jött: az ellenzék jelöltjei egy technikai értelemben véve RMDSZ listán kapnak befutó helyeket. Ez azonban igen hátrányos konfiguráció egy új párt számára, hiszen éppen az lenne az érdeke, hogy saját nevét elismertté tegye a választásokon, ezáltal megalapozva azt, hogy beépüljön a köztudatba.

Gondoljunk csak arra, hogy miután Tőkés a Magyar Összefogás listáján bejutott az EP-be, az RMDSZ megpróbálta immorális cselekedetnek beállítani. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy Tőkés azáltal, hogy új pártot kíván bejegyezni, mintegy hátba szúrja az őt mandátumhoz juttatókat. Az MPP ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy Tőkés lepaktált az RMDSZ-szel, így már nem tekinthető az ellenzék vezéralakjának.

Egyszerre megtartott választások esetén tehát az EMNP azzal a dilemmával fog szembesülni, hogy elfogad néhány befutó mandátumot az RMDSZ listáján, ám ezáltal legalábbis késlelteti, hogy a neve politikai brandként megszilárduljon, vagy pedig elindul önállóan (esetleg az MPP-vel közösen), ami viszont kétségkívül azt fogja maga után vonni, hogy az RMDSZ démonizáló kampányba kezd ellene a magyar képviselet veszélyeztetéséért. Emiatt ráadásul nem is biztos, hogy az önálló indulás ugyanolyan méretű EMNP-szavazóbázist tárna fel az összevont választásokon, mint ha előtte meg lehetne méretkezni az alacsonyabb téttel bíró helyhatóságin, hiszen elképzelhető, hogy számos kockázatkerülőbb szimpatizáns végül mégis a biztosabbnak tűnő RMDSZ-t fogja választani. Az EMNP megpróbálkozhat esetleg azzal a vegyes stratégiával, hogy csak a helyhatóságin indul el az RMDSZ ellen, a parlamenti választáson viszont támogatja, vagy pedig megpróbál parlamenti helyeket kialkudni annak fejében, hogy a helyhatóságin nem indul bizonyos helyeken. Az RMDSZ alkupozíciója azonban ezekben az esetekben is sokkal jobb.

A siker természetesen számos egyéb tényezőtől is függ. Ki kell építeni egy kiterjedt pártszervezetet, amely lefed minden magyarlakta települést, és képes hatékonyan mobilizálni a szavazókat. Jó jelölteket kell találni, és minél kevesebb olyan megkopott figurát reciklálni, akiknek az ellenzékisége az RMDSZ- szel szemben pusztán személyes sértettségükből táplálkozik. Ki kell dolgozni egy olyan programot, amelyben olyat tud ajánlani a párt – a realitás határain belül megmaradva – ami markánsan meg tudja különböztetni riválisaitól. És végül, akárcsak a háborúhoz, kell még három dolog: pénz, pénz, és pénz.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.